Volt már veled olyan, hogy megéltél egy helyzetet és egyszerűen idegennek érezted az egészet, annyira nem éreztél semmit abban a pillanatban, mintha te magad ott sem lettél volna, csak testben? Szituációk, amik egyszerűen csak megtörténnek velünk, amikor hirtelen annyira másképp látunk mindent: a környezetünket, embereket, közeli ismerősöket, barátokat, akár családtagokat.

Ehhez hasonló helyzetek megtapasztalása nem csupán egy borzasztóan fájó tragédia után történhet meg velünk, amikor magunkon kívül vagyunk.

Nézzük, leggyakrabban milyen esetekben jelentkezhet ilyen érzetünk:


Trauma: Pszichológusok gyakran találkozhatnak a betegek beszámolója alkalmával ilyesféle történetekkel. Ha valaki egy borzalmas élményen, bántalmazáson esik túl, az áldozat sokszor a cselekmény lezajlásánál úgy éli meg az egészet az elmondása alapján, mintha ott sem lett volna testben, mintha egybeolvadt volna a földdel vagy a padlóval és nem is ő lett volna ott a tettlegesség során. Ennek megélése ilyenkor a történtek feldolgozását segíti elő. 

Deperszonalizáció: A pszichológiában deperszonalizációról beszélünk, amikor az egyén önmagát idegennek érzi, saját élményei, érzései eltávolodtak, elidegenedtek tőle. A világot, a környezetét furcsának, idegenszerűnek éli meg, mintha külső szemlélője lenne saját érzéseinek, élményeinek. Oka egyelőre nem ismert előttünk.Egy ilyenben szenvedő ember nagyjából például így élheti meg ezt az egészet egy internetes fórumon tett anonim beszámoló alapján:

„Már egy hete naponta többször elsírom magam egy bizonyos dolog miatt. Ma reggel sírtam utoljára. Délutánra mikor jöttem hazafelé, teljesen megzavarodtam… nem tudtam saját magamról, úgy éreztem mintha nem egy élő ember lennék, hanem valami nem is tudom. 
Majd rám jött az az érzés, hogy nem is én vagyok, mintha nem is a saját testemben lennék. Nagyon furcsa érzés . 
Plusz még hirtelen rám tört olyan erősen a magányérzet, amilyet még soha nem éreztem. Meg egy hete folyamatosan csak az jár a fejemben, hogy az emberek csak kihasználnak majd eldobnak, továbbá senkinek nem vagyok jó. 
Kezdek megőrülni? Viszont már nem érzek sírás vágyat. Egyszerűen nem jön rám, akármennyire el vagyok keseredve. Semmi életet nem érzek már magamban. És többször még gondolkodni sem tudtam, mert próbálok, de hirtelen elszállnak a gondolataim.”

Pánikbetegség: A deperszonalizációs zavar a pánikbetegséggel együtt jár lényegében, a szorongás, pánik és a félelmek (fóbiák) tüneteivel együtt. A pánikbetegség valami olyasmi, ami általában majdhogynem a semmiből tör elő. Hirtelen érzed, hogy gond lesz. Felmegy a pulzusod, a vérnyomásod, jön a remegés, szédülés, nem tudsz egy helyben megmaradni. Aztán elönt a meleg, és jön a rosszullét.  Ha pedig alapvetően is szorongásosak vagyunk, akkor könnyen előidézheti egy adott szituáció is, például szereplés, tömeg, megbeszélés, és már nem is tudjuk kontrollálni magunkat.

Sok antidepresszáns: Igen, a gyógyszerek is előidézhetnek ilyen élményt sajnos. Köztudott, hogy ezek a hangulatszabályozók alapvetően mindkét oldalról, „felülről és alulról” is lecsípnek az érzelmeinkből. A szakembereknek is sokszor gyakorlatilag ki kell kísérletezniük, hogy a páciensnek mely típusra és mekkora dózisra van pontosan szüksége, különben itt is a végletekről beszélhetünk. A gyógyszer beállítása során az azt szedők számoltak be olyan hatásokról, hogy teljesen kiölték az érzelemiket ezek a gyógyszerek, idegen volt számukra a világ, a szerettei. Volt, aki arról számolt be, hogy mintha teljesen megváltozott volna a személyisége: a szorongásos és félszeg emberből hirtelen egy nagy önbizalommal bíró és mások iránt érdektelen személy lett, s elmondása alapján akkoriban egyszerűen nem volt önmaga. Úgy érezte magát, mint aki elveszítette a személyiségét.

Képek: Pixabay