Egy dolgot már a legelején szögezzünk le: nincs azzal semmi baj, ha valaki csendes.
Ez a rész most azoknak szól, akiket kifejezetten zavar a csendességük, akiknek az a gondjuk, hogy szoronganak és nem tudnak megnyílni egy társaságban, idegenek előtt zárkózottak, gátlásosak.

Először is: nincs veled semmi baj!

Magam részéről én alapvetően nyitott és barátságos vagyok, bárkivel bármiről el tudok beszélgetni. Azonban kislány korom óta, idegen emberek társaságában ez nem mindig van így.
Mára azt is megszoktam, hogy szinte kivétel nélkül, ha új társaságba cseppenek, az elején mindenki csendesnek gondol. (Tegyük hozzá, hogy teljesen egyedül egy összeszokott társaságban sosincs könnyű dolgunk.) A vicces az, hogy később ugyanezek az emberek nevetik ki azt, aki még nem ismer és csendesnek gondol.

A probléma forrása ilyenkor, hogy nem tudod magad elengedni, és ÖNMAGADAT adni.

Így küzd le a szorongást!

1. Az első gátló tényező a kényszeres megfelelési vágy.

Ilyenkor az ember önkéntelenül is visszafogja magát, ügyel minden szavára, ugyanis a fókusza azon van, hogy amit mond, ahogy viselkedik, abból mit fognak gondolni mások. --> megfelelés kényszere. Amíg ez befolyásol, soha nem lesz az igazi, görcsösnek fog hatni szinte bármi, amit csinálsz vagy mondasz. 
Ezt kell valahogy megordítani a fejünkben, és nem „másokra” összpontosítani, hanem önmagunkra.
Próbálj helyette inkább arra törekedni, hogy megmutass valamit önmagadból, ahelyett, hogy a másiknak való megfelelés irányítson.

2. Ha erre egy gyógyszer képes, akkor te is képes vagy!

Egy történetet olvastam a szorongásos betegek tapasztalatairól, és a gyógyszerek hatásairól.
Az illető szedett korábban nyugtatót, antidepresszánst is, noha némelyiknél a mellékhatások csak fokozták a szorongását és rosszabb lett a dolog. Elképesztő, mennyire tudják befolyásolni bizonyos gyógyszerek a közérzetünket, önképünket, mintha nem is ugyanaz az ember lenne az illető. A példa:

„...Aztán írtak fel egy újabbat, attól meg olyan gátlástalan lettem, hogy semmi nem állított meg és hatalmas önbizalmam lett (mint kb. a kokain lehet), de legalább minden agyalásom elmúlt, és a fejemben tök nagy rendet tett. Kb mint egy sikeres öntudatos ember képét alkotta meg bennem. Az nagyon jó volt, de rájöttem ezt csak a szer csinálja velem, úgyhogy abbahagytam, és utána megint kissé zavaros, és depis lettem.” 
Te is tudod formálni a saját önképedet tudatosan.
(Természetesen itt most nem a súlyosabb mentális betegségben szenvedőkre gondolok, akiknek szükséges a terápia és a gyógyszeres kezelés.)

3. „Power posing” – Avagy a testbeszéd hatalma

Ennek jelentőségéről sokszor elfeledkezünk.
A munkahelyeden, előadáson, illetve bárhol, ahol emberekre kell hatnod, figyelj a testbeszédedre!
Egy érvelésnél jobban megfogod a többieket, ha külsőleg is sugárzik rólad a magabiztosság, mintha összegörnyedve, magadat összehúzva próbálnád meggyőzni a főnöködet, kollégádat.
Jelentős kimenetelekre lehet hatással: ítéleteket alkotunk a másikról, eldöntheti, kit vesznek fel, kit léptetnek elő, vagy hogy kivel randizunk.

A dominanciát sugalló testhelyzetek az állatvilágban is jelen vannak.

De tovább megyek, ennél többet is kihozhatsz belőle!
És hogy ez hogyan segít neked?

Amy Cuddy szociálpszichológus, a testbeszédet, és ezzel kapcsolatos előítéleteinket tanulmányozta.
Vizsgálatai során arra jutott, a testbeszédünk nem csupán másokra, hanem saját magunkra is hatással van. Kíváncsi volt, hogy vajon irányítani tudjuk-e általa azt is, ahogy magunkról gondolkodunk, és magunkkal kapcsolatban érzünk? Lehet-e magabiztosságot addig tettetni, amíg végül bele nem jövünk, amíg erősebbnek érezzük magunkat?

„Fake it until you make it!” 
A hatalmi pózok gyakorlásával legyőzhetjük a stresszünket és sikeresebbek lehetünk.
Elmondása alapján elegendő csupán 2 percet rászánnod a következő feszültebb esemény előtt. Meglepő módon ennyi idő alatt a hormonszintben is kimutatható a változás, a tesztoszteronszint megemelkedik.
Dominancia-pózok: felső sor; gyengeséget mutató pózok: alsó sorban

Felvetődik a kérdés, hogy biztos, hogy ez jó módszer-e, és nem éreznénk esetleg, hogy ha így sikerül például egy állás megnyerése, hogy ez nem én vagyok, nem vagyok idevaló? Ezzel kapcsolatban személyes történetét meséli el a videó végén:

Ne felejtsd el tehát: mindig mutass valamit önmagadból!

Köszönöm, hogy itt jártál, gyere máskor is! :)